-Sophiiiee! Sophie!-ébresztett egy hang, majd éreztem, hogy valaki ugrál az ágyon.-Ideje felkelniii. Na gyere mááár!-szólt egy másik hang is. Nem volt erőm kinyitni a szemem, így a vánkos alá temettem a fejemet, hogy tompítsa a hangokat. Azt hittem, sikerrel jártam, de hirtelen rámugrott valaki, és szerencsésen belekönyökölt a bordámba, aminek következtében szisszentem.
-Ideje felkelni, te álomszuszék-hallottam Savannah hangját is.
-Na jó, melyik idióta könyökölt bele a bordáim közé?!-kezdtem morgással a napot.
-Bocsi, Sophie, nem akartam-nézett rám bocsánatkérően Niall. Azok a kiskutyaszemek! Bármikor képes meglágyítani a szívem. Megforgattam a szemeimet, és elnevettem magam.
-Hány óra?
-Kicsi álomszuszék, már elmúlt tizenegy.
-Ja, és őő... nincs semmi kaja, szóval arra gondoltunk, hogy főzhetnél valamit.
-Mennyire vagytok éhesek?
-Nagyon!-felelte Niall.
-És a többiek?
-Kibírható.
-Niall, te keresel magadnak valamit, amíg én megfőzök.
Miután felöltöztem, benéztem a hűtőbe, hogy mik az alapanyagok. Szó szerint semmi kaja nem volt benne.
-Nincs mese, gyorsan el kell menni vásárolni. Valaki elkísérne?
-Majd én megyek-vállalkozott rá Liam.
-Kérdezhetek valamit?-szegezte nekem a kérdést Liam, amint kiléptünk az ajtón.
-Máris megtetted.
-Akkor kérdezhetek még egyet?
-Megvolt. De hallgatlak-vigyorogtam rá idétlenül.
-Mit álmodtál az éjjel?
Arcomról lefagyott a vigyor. Mii?!-Ugye nem beszéltem álmomban?-és a választól tartva felnéztem rá.
-Csak nyöszörögtél, vagyis... hogy is fogalmazzak... eléggé... öhm... kielégült hangokat adtál ki.-pirult el Liam, de persze én is kb. egy paradicsom színével vetélkedtem.-Na szóval mit álmodtál?
-Nem emlékszem rá-próbáltam határozott választ adni.
-Sophie, nekem ne akarj hazudni. Ha nem akarod elmondani, mondd azt!
-Majd később elmondom, de nem határolom be a "később" fogalmat.
Ezzel rám is hagyta. Nem változtatna semmin, ha tudná.
Végigjártuk a boltot, megvettük a szükséges alapanyagokat, na meg persze még egy kis nasit. Ezalatt Liam nem emlegette az előbbi témát, amiért hálás voltam.
Otthon várt rám a főzés, természetesen nem maradt éhen senki.
-Hm, Sophie, ez isteni volt-mondta Niall az utolsó falattal küszködve a szájában.
-Mosogatást ki intézi?-kérdett rá Zayn.
-Mindig, akinek az eszébe jut.-válaszoltam büszkén.
-Na nemáááár-húzta a száját.
-Jó, vállalom, besegítek.
-Köszönöm!-nyomott egy puszit az arcomra.
<a href="http://www.bloglovin.com/blog/8608067/?claim=fx82vmbx6n8">Follow my blog with Bloglovin</a>
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése