5. fejezet

-Sophiiiee! Sophie!-ébresztett egy hang, majd éreztem, hogy valaki ugrál az ágyon.-Ideje felkelniii. Na gyere mááár!-szólt egy másik hang is. Nem volt erőm kinyitni a szemem, így a vánkos alá temettem a fejemet, hogy tompítsa a hangokat. Azt hittem, sikerrel jártam, de hirtelen rámugrott valaki, és szerencsésen belekönyökölt a bordámba, aminek következtében szisszentem.
-Ideje felkelni, te álomszuszék-hallottam Savannah hangját is.
-Na jó, melyik idióta könyökölt bele a bordáim közé?!-kezdtem morgással a napot.
-Bocsi, Sophie, nem akartam-nézett rám bocsánatkérően Niall. Azok a kiskutyaszemek! Bármikor képes meglágyítani a szívem. Megforgattam a szemeimet, és elnevettem magam.
-Hány óra?
-Kicsi álomszuszék, már elmúlt tizenegy.
-Ja, és őő... nincs semmi kaja, szóval arra gondoltunk, hogy főzhetnél valamit.
-Mennyire vagytok éhesek?
-Nagyon!-felelte Niall.
-És a többiek?
-Kibírható.
-Niall, te keresel magadnak valamit, amíg én megfőzök.
Miután felöltöztem, benéztem a hűtőbe, hogy mik az alapanyagok. Szó szerint semmi kaja nem volt benne.
-Nincs mese, gyorsan el kell menni vásárolni. Valaki elkísérne?
-Majd én megyek-vállalkozott rá Liam.
-Kérdezhetek valamit?-szegezte nekem a kérdést Liam, amint kiléptünk az ajtón.
-Máris megtetted.
-Akkor kérdezhetek még egyet?
-Megvolt. De hallgatlak-vigyorogtam rá idétlenül.
-Mit álmodtál az éjjel?
Arcomról lefagyott a vigyor. Mii?!-Ugye nem beszéltem álmomban?-és a választól tartva felnéztem rá.
-Csak nyöszörögtél, vagyis... hogy is fogalmazzak... eléggé... öhm... kielégült hangokat adtál ki.-pirult el Liam, de persze én is kb. egy paradicsom színével vetélkedtem.-Na szóval mit álmodtál?
-Nem emlékszem rá-próbáltam határozott választ adni.
-Sophie, nekem ne akarj hazudni. Ha nem akarod elmondani, mondd azt!
-Majd később elmondom, de nem határolom be a "később" fogalmat.
Ezzel rám is hagyta. Nem változtatna semmin, ha tudná.
Végigjártuk a boltot, megvettük a szükséges alapanyagokat, na meg persze még egy kis nasit. Ezalatt Liam nem emlegette az előbbi témát, amiért hálás voltam.
Otthon várt rám a főzés, természetesen nem maradt éhen senki.
-Hm, Sophie, ez isteni volt-mondta Niall az utolsó falattal küszködve a szájában.
-Mosogatást ki intézi?-kérdett rá Zayn.
-Mindig, akinek az eszébe jut.-válaszoltam büszkén.
-Na nemáááár-húzta a száját.
-Jó, vállalom, besegítek.
-Köszönöm!-nyomott egy puszit az arcomra.

<a href="http://www.bloglovin.com/blog/8608067/?claim=fx82vmbx6n8">Follow my blog with Bloglovin</a>

4. fejezet

Kezdtem nagyon fáradt lenni.
-Savannah, haza kéne mennünk már, nem?
-Igen, elfáradtam.
-Hol is laktok pontosan?-kérdezte Zayn.
-Kb. a város túlsó végén.
-Ezesetben muszáj azt mondanom, hogy itt kell töltenetek az éjszakát.
-Így van!-helyeselt Niall.
-De hol fogunk aludni?
-Savannah, te alhatsz mondjuk az én szobámban, én meg elalszok a kanapén-ajánlotta fel neki Niall.
-Sophie, te meg már úgyis aludtál Liammel, szóval szerintem nála elférsz-intézkedett Lou.-Liam, te mit szólsz hozzá?
-Ha neked nem gond, szívesen látlak nálam-mosolygott Liam.
-Na jó, akkor pizsama vagy valami?
-Póló megfelel?
-Öhm.. persze. Liam, megvan még az a batmanes pólód?
-Hát már hogyne lenne meg?! Azt mindig megtartom!
-Akkor én azt kéreeem éjszakára-jelentettem ki.
-És én mit kapok?-nézett kiskutyaszemekkel Savannah.
-Gyere, keresünk neked valamit-fogta meg Niall a kezét, és húzta maga után.
Az este további részében-ami inkább már éjjel volt- folytattuk a beszélgetést. Mikor már alig bírtam nyitva tartani a szemeim, kértem egy törölközőt, és elköszöntem mindenkitől. Mialatt a zuhany alatt álltam, hallottam, hogy bejött Liam a szobába. Ekkor jutott eszembe, hogy a felsőt nem hoztam be. A francba! Mikor nem hallottam már kintről hangokat, magamra tekertem a törölközőt, és visszamentem a szobába. Ekkor láttam, hogy Liam még mindig ott van.
-Öhm.. bocsi, csak itthagytam a pólót.
Liam végigvezette szemeit egész testemen, ami egy kicsit zavaró volt, de fogtam a pólót és visszamentem a fürdőbe. Amint kijöttem, Liam már ment is be. Belefeküdtem az ágyba, de alvás helyett jódarabig a plafont néztem.
Liam egy szál törölközőben jött ki, de az is lazán volt rajta. Ahelyett, hogy felöltözött volna, befeküdt mellém.
-Remélem, nem gond-villantotta rám azt az iszonyat sexy mosolyát. Alig bírtam kinyögni, hogy nem. Inkább a másik oldalamra fordultam, de éreztem, hogy közelebb jött. Nem törődtem vele. Egyszercsak éreztem magamon a lélegzetét, majd forró ajkait a vállamon. Teljesen beleborzongtam. Az apró puszik vészesen közelítettek szám felé, majd ajkaink összeforrtak eggyé. Tudtam, hogy nem szabad, mégsem tettem semmit. Vonzott a "tiltott gyümölcs", ami miatt a Paradicsomban éreztem magam.

Kérés...

Sziasztok! Tudom, nagy kérés, nektek csak 1 pillanat, de egy nagyon kedves ismerősömnek nagyon sokat jelentene és nekem is, ha lájkolnátok ezt a képet: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=234854423321348&set=a.234847296655394.1073741833.100003903758808&type=1&theater ! Kérlek Titeket, segítsetek! ♥ xx

3. fejezet

-Haver, mi ez a hirtelen McDonald´s mánia?-szegezte nekem a kérdést Harry a harmadik nap, miután kijelentettem, hogy én megyek, és hogy esetleg velem tart-e valaki.

-Majd utólag megtudod.
Csak Niall jött velem, de útközben még meg kellett állni egy édességboltban, ugyanis Niall megkívánta a csokit. Ha már ott vagyunk, gondoltam, veszek egy kis gumicukrot és pillecukrot is. Régen anya mindig csinált nekünk este kakaót, amibe beledobott pár szem pillecukrot. Erről is Sophie jutott eszembe...
***
A csütörtöki interjú után London utolsó McDonald´sába siettünk, ugyanis már majd´ éhen haltunk. Az volt az egyetlen reményem, hogy ha most nem találok rá, akkor sosem. Amikor beléptünk, már akkor nem hittem a szememnek. Azonnal összeakadt tekintetünk. Még gyönyörűbb, mint volt-már ha az lehetséges. Mindkettőnk arcán fülig érő mosoly jelent meg, amit a srácok is észrevettek, majd rögtön követték tekintetemet, míg elértek hozzá. Halványan még emlékeztek rá, de mivel nem töltött velünk sok időt, különösebben nem kerültek túl közeli viszonyba.

*Sophie*
-Te jó ég!- jött oda mellém Savannah a bejárat felé nézve.-Itt a One Direction!-ujjongott, de csak annyira, hogy én halljam teljesen. A szívem kihagyott egy ütemet, majd vadul kalapálni kezdett, mikor tekintetünk találkozott. Más. Határozottan más, mégis ugyanaz, akit én ismertem, és szerettem. Megkértem az egyik kolléganőmet, hogy álljon be egy kicsit a helyemre, majd azonnal Liam nyakába vetettem magam.
-Úr Isten! Annyira örülök neked!-szorongattam magamhoz.
-Hiányoztál! Sajnálom, hogy nem jelentkeztem, én csak...
-Lényegtelen, most ittvagy és valljuk be, már ideje volt találkoznunk.
-Azt hittem, nem talállak meg. Minden egyes nap a leveled után elmentem egy mekibe, így minden nap csalódtam. De végre megvagy!-szorított magához.-Figyi, mikor végzel? Nincs kedved átjönni hozzánk? Tudnánk beszélgetni is, és megismerhetnél újból mindenkit.
-De, persze, örömmel. Jöhet Savannah is? A fenébe! Srácok, ő Savannah-mutattam a pult mögött szorgoskodó barátnőmre. A fiúk odaintettek neki, aminek következtében ő fülig elvörösödött.-Jöhetne ő is?
-Persze, hogy jöhet-vágta rá Niall.
-Amúgy egy óra múlva végzünk, ha gondoljátok, várjatok meg, addigis kajálni nem akartok?
-Dehogynem! Még szép! Hisz azért jöttünk-szólalt meg a drága éhenkórász.
-Akkor mit hozhatok?
Kicsit több kaját kellett kivinni, mint amire számítottam. Munka után a fiúk kíséretében átmentünk hozzájuk, de előtte még meg kellett állni egy szupermarketben, vettünk pár csomag chipset, gumicukrot, pillecukrot, narancslevet és kólát. Tartottunk egy amolyan ismerkedős estét, ami hamar átcsapott ciki sztori mesélésbe, és nevetésbe, ahol néhány olyan dolog is napvilágot látott, amit legszívesebben elfelejtettem volna. Ilyen volt, mikor Liam mesélte el mindenkinek, hogy hetedikben matekon dolgozat közben indultam volna papírért, elzsibbadt a lábam, kifordult a bokám, és mindenki már csak azt látta, hogy a lábaim az égben, én pedig a földön fekszek. Azon a héten az volt a fő téma az osztályban. Irtózatosan ciki volt. Vagy mikor egy osztálykiránduláson próbáltunk túra közben lejutni a tópartra-ami megjegyzem, elég meredek volt-, és én természetesen pontosan belefordultam a vízbe. Akkor ezeket átélni nem volt egy leányálom, viszont most visszagondolva tényleg vicces.

2. fejezet

A levelet olvasva eszembe jutottak a közös emlékek. A gondolatmenetemet a csengő hangja zavarta meg, de egy porcikámat sem mozdítottam annak érdekében, hogy az a valaki bejusson. Kopogást hallottam az ajtómon, így a levelet beledobtam gyorsan a legközelebb eső fiókba. Halkan eleresztettem egy "gyere be"-t, majd megláttam Danit, ahogy hatalmas mosollyal közelít felém. Ez engem is mosolygásra késztetett, ám Dani hamar észrevette, hogy nem teljes mértékben őszinte a mosolyom.
-Liam, mi a baj?-nézett rám aggódóan.
-Nincs semmiféle baj.
-De látom rajtad.
-Csak fáradt vagyok.-Fogalmam sincs, miért nem mondtam el neki a lényegesebben jelentős okát, hisz ismeri Sophiet, de valami mégis meggátolt benne.
-Tényleg nincs más gond?-aggodalmaskodott.
-Tényleg-mosolyogtam rá.- Mit szólnál egy kis filmnézéshez ma?
-Benne vagyok-azzal a nappali felé indult.-Srácok!-kiálotta el magát Dani, mikor csak Zaynt és Niallt találtuk a nappaliban.-Filmnézés!
-Jövünk-kiáltotta Harry, majd egyszercsak azt láttam, hogy Lou ledobta magát a kanapéra a srácok mellé, de úgy, hogy más már ne nagyon férjen melléjük.
-Na és én hova ülök?-nézett rá Harry. Louis feltápászkodott, megütögette maga mellett a kanapét, ezzel választ is adott a kérdésére.
-Na és én?-néztem kiskutyaszemekkel.
-Gyere, te még leférsz-húzta Harry oda magához.
Lou gyilkos szemekkel Liamre nézett-Ő az enyém!-kiáltotta, és magához húzta Harryt.
-Bolondok vagytok. De ha már nem hagytatok nekem helyet, akkor én választok filmet-jelentette ki Dani.
-De ne valami csöpögős izé legyen-kérte Zayn.
-Nagyfiúk vagy Paul?
-Paul!-kiáltotta Niall.
-Jó, ezt még úgysem láttam-ült le a kanapé elé Dani, és koncentrált a filmre. Igazából nem érdekelt túlzottan ez az ufos történet, csak Sophie levelére tudtam gondolni. Elhatároztam, hogy minden nap elmegyek egy McDonald´sba addig, míg meg nem találom őt. Holnap kezdem is.
-Azt hiszem, lefekszek. Jó éjt!-köszöntem el a többiektől, Dani fejbúbjára pedig egy puszit nyomtam, és már indultam is a szobám felé. Mögülem még hallottam egy "Ennek mi baja?"-t, és egy "Azt mondta, csak fáradt, de nekem is furcsa"-t, de nem foglalkoztam vele. Mivel a filmből még vagy fél óra hátra volt, tudtam, hogy Dani nem fog még jönni, mert ha elkezd nézni egy filmet, azt végig is nézi. Úgy döntöttem, megkeresem a gyerekkori közös képeinket, és nosztalgiázok egy kicsit.

1. fejezet- "A levél"

Épp csak kiszálltunk az autóból a fárasztó koncert után, amikor észrevettem egy levelet a postaládában. Zayn odasietett, megnézte, kinek szól.
-Haver-nyomta kezembe-, ez neked jött.
Nem volt rajta bélyeg, tehát valaki sajátkezűleg dobta be. Gyorsan bementünk a házba, kivettem a levélnyitót, és elkezdtem volna olvasni, ám a kézírás nagyon ismerős volt. Rögtön bevonultam a szobámba, majd olvasni kezdtem a gyöngybetűkkel írott levelet.

Kedves Liam!
Nagyon Boldog Születésnapot Kívánok! Remélem, továbbra is ilyen sikeresek lesztek. Igen, ez az ürügy, de nem ez az egyetlen ok, ami miatt most megírtam ezt a levelet. Nehéz erről beszélnem, mégis úgy éreztem, muszáj ezt elmondanom neked. Magány. Üresség. Ezt hagytad magad után, mikor elköltöztél. Jó ideig nem volt senki,akire számíthattam volna mindenben. Ez mára megváltozott. Emlékszel Savannahra? Legjobb barátnők lettünk. A szívemben mégis ott az a tátongó űr, amit még mindig a hiányod okoz. Minden nap visszagondolok az együtt töltött időre, az emlékeinkre, és igen, arra az éjszakára is...
*-Liam!-ugrott szinte karjaimba, mikor beléptem szobája ajtaján.-Hogyhogy ilyen későn?
-Elköszönni jöttem. Tudod, holnap már be kell költözni a házba.
A mosoly az arcáról nyomban eltűnt, helyét szomorúság vette át.
-Nem akarom, hogy elmenj és elfelejts-gördült le egy kósza könnycsepp szeme sarkából, ami végigfolyt arcán, majd a padlón végezte. Ezt még rengeteg követte, én pedig az összeset igyekeztem letörölni sorjában, és megnyugtatni őt, hogy nem lesz semmi baj.
-Ugyan, ne butáskodj! Hogy tudnálak téged elfelejteni?! Hisz´ szinte a testvérem vagy, sőt...
-Sőt mi?-emelte rám gyönyörű szemeit.
-Sokkal több vagy számomra-éreztem, hogy arcom hirtelen átvált pirosba. Hatalmas késztetést éreztem, és muszáj volt megtennem, amire már oly régóta vágytam, MEGCSÓKOLTAM! Féltem a reakciójától, de hatalmas meglepődésemre visszacsókolt. Kis idő múlva el akartam húzódni tőle, de nem ment. Nem tudtam parancsolni magamnak. Nem tudtam irányítani tetteimet. Mindennél jobban akartam őt. Csókunk egyre követelőzőbb lett, majd azt vettem észre, hogy kezeit, amikkel eddig a hajamat túrta, levezette mellkasomra, és ingem kezdte kigombolni. Lassan lehúztam én is róla a pólóját, és a melegítőalsót is, később ő is így tett farmerommal, így szép lassan már csak az alsóneműink választottak el minket egymástól. Ennél a pontnál már nem volt megállás...*
A legszebb emlék mind közül, és sajnos az utolsó is egyben. Ez után szép lassan elfelejtettél, vagy csupán nem volt időd rám. Hiányzol. Hiányoznak a beszélgetéseink, mikor képesek voltunk bármiről beszélni, még az én női bajaimról is.-ez mosolyra késztetett..-Fáj, hogy már csak a hírekből és anyukádtól tudom, mi történik épp veled. Az első évben ez miért volt máshogy?! Igazából nem tudom, van-e értelme megírni e levelet, elolvasod-e, esetleg változik-e valami, mégis úgy éreztem, nem bírom tovább ezt így. Mikor csörög a telefonom, abban reménykedek minden egyes alkalommal, hogy te hívsz. Tudom, hogy nem te vagy, de mégis remélek. Hiányzik a legjobb barátom, aki többet ért bárminél.-Szóval legjobb barát. Szóval már nem szeret. Ez szíven ütött. De mégis mit hittem?! Ennek így kell lennie. Nekem pedig itt van Dani. Szeretem őt, most ő az életem. Na és persze a srácok.-És van ám még egy ok, amiért ezt a levelet megírtam... Savannahval Londonba költöztünk. A szüleink segítsígível természetesen. Ezt az iskolaévet kihagyjuk, és a következőn elkezdjük az egyetemet. Felvettek az egyik McDonald´sba, ott fogunk mindketten dolgozni. Ha a sors akarja, találkozunk. Nem foglak keresni, mert ha találkoznunk kell, találkozunk. Remélem minden rendben veled, és boldog vagy. Üdvözlöm a srácokat is, bár nem biztos, hogy emlékeznek rám, és Daniellet is. A szüleim puszilnak, és én is.
                                                                                                             Szeretettel, Sophie

Bevezető & szereplők

Na szóval eszembe jutott egy újabb történet, DE(!) most Liam lesz a főszereplő. Különösebb leírást most nem szeretnék írni, minden kiderül az első fejezetből. ;) :DD Remélem, nem lesz túl unalmas, sablonos, és legalább annyi olvasója lesz, mint a Listen to your heart-nak volt. Puszillak Titeket! xxx

Szereplők:
                                                              Sophie Melody Meyer

Savannah Anne Wood

                                                              Liam James Payne

Louis William Tomlinson
 

Niall James Horan


Zayn Javadd Malik


Harry Edward Styles