2. fejezet

A levelet olvasva eszembe jutottak a közös emlékek. A gondolatmenetemet a csengő hangja zavarta meg, de egy porcikámat sem mozdítottam annak érdekében, hogy az a valaki bejusson. Kopogást hallottam az ajtómon, így a levelet beledobtam gyorsan a legközelebb eső fiókba. Halkan eleresztettem egy "gyere be"-t, majd megláttam Danit, ahogy hatalmas mosollyal közelít felém. Ez engem is mosolygásra késztetett, ám Dani hamar észrevette, hogy nem teljes mértékben őszinte a mosolyom.
-Liam, mi a baj?-nézett rám aggódóan.
-Nincs semmiféle baj.
-De látom rajtad.
-Csak fáradt vagyok.-Fogalmam sincs, miért nem mondtam el neki a lényegesebben jelentős okát, hisz ismeri Sophiet, de valami mégis meggátolt benne.
-Tényleg nincs más gond?-aggodalmaskodott.
-Tényleg-mosolyogtam rá.- Mit szólnál egy kis filmnézéshez ma?
-Benne vagyok-azzal a nappali felé indult.-Srácok!-kiálotta el magát Dani, mikor csak Zaynt és Niallt találtuk a nappaliban.-Filmnézés!
-Jövünk-kiáltotta Harry, majd egyszercsak azt láttam, hogy Lou ledobta magát a kanapéra a srácok mellé, de úgy, hogy más már ne nagyon férjen melléjük.
-Na és én hova ülök?-nézett rá Harry. Louis feltápászkodott, megütögette maga mellett a kanapét, ezzel választ is adott a kérdésére.
-Na és én?-néztem kiskutyaszemekkel.
-Gyere, te még leférsz-húzta Harry oda magához.
Lou gyilkos szemekkel Liamre nézett-Ő az enyém!-kiáltotta, és magához húzta Harryt.
-Bolondok vagytok. De ha már nem hagytatok nekem helyet, akkor én választok filmet-jelentette ki Dani.
-De ne valami csöpögős izé legyen-kérte Zayn.
-Nagyfiúk vagy Paul?
-Paul!-kiáltotta Niall.
-Jó, ezt még úgysem láttam-ült le a kanapé elé Dani, és koncentrált a filmre. Igazából nem érdekelt túlzottan ez az ufos történet, csak Sophie levelére tudtam gondolni. Elhatároztam, hogy minden nap elmegyek egy McDonald´sba addig, míg meg nem találom őt. Holnap kezdem is.
-Azt hiszem, lefekszek. Jó éjt!-köszöntem el a többiektől, Dani fejbúbjára pedig egy puszit nyomtam, és már indultam is a szobám felé. Mögülem még hallottam egy "Ennek mi baja?"-t, és egy "Azt mondta, csak fáradt, de nekem is furcsa"-t, de nem foglalkoztam vele. Mivel a filmből még vagy fél óra hátra volt, tudtam, hogy Dani nem fog még jönni, mert ha elkezd nézni egy filmet, azt végig is nézi. Úgy döntöttem, megkeresem a gyerekkori közös képeinket, és nosztalgiázok egy kicsit.